A tudásba kell fektetnünk

A versenyképességi évkönyv tanulságai

2008. február 04.

A versenyképességet legtágabb értelmezésében úgy tekintjük, mint azon tényezők összességét, amelyek a hazai cégek külpiaci sikerességének előmozdításával az általános életminőség javítását eredményezik. A versenyképesség jórészt a költségek, ezen belül is kiemelkedő mértékben a munkaerőköltségek és az árak eredője, ugyanakkor tartósan javuló s kiemelkedő gazdasági versenyképesség egyre kevésbé képzelhető el folyamatos termelékenységnövekedés és az azt megalapozó innováció nélkül.

A hazai cégek külpiaci sikerességének jelentősége ugyanakkor főleg a kisebb és felzárkózó nemzetgazdaságok esetében, mint Magyarország - nem szoríthatja háttérbe a globalizálódás másik, a külföldi működő tőke által képviselt dimenzióját.

Változó súlypontok

"A versenyképesség csak megfelelő gazdasági környezet, infrastruktúra birtokában tartható fenn, és ebben a tekintetben az állam szinte kizárólagos kompetenciával rendelkezik. Ez kijelöli a gazdaságpolitika kívánatos kereteit és lépéseit az adózás, az üzleti környezet, így a versenyfeltételek, a munkaerőpiac, a fizikai értelemben vett infrastruktúra, az oktatás és a kutatásfejlesztés tekintetében. E feltételek nemzetközi összehasonlításához, Magyarország pozíciójának érzékeltetéséhez s időbeli alakulásának nyomon követéséhez is eszközt kíván nyújtani az évkönyv" - jegyezte meg Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke.

A hazai és a nemzetközi tapasztalatok birtokában ugyanakkor felhívta a figyelmet néhány, az adatok árnyaltabb értelmezését kívánó körülményre. Így arra, hogy a világgazdaság fejlődésének súlypontjai folyamatosan változnak, ami a versenyképességi prioritások folyamatos átértékelését kívánja. Kitüntetett figyelmet érdemel ebben a tekintetben a globalizációnak az üzleti szolgáltatások terén kibontakozó második hulláma, ami potenciálisan a feldolgozóipari szektor globalizálódásához hasonló, vagy azt meghaladó termelékenységnövekedést hozhat magával. A szolgáltatások világméretű kiszervezésének mostani fő célállomásait (mint pl. Írország vagy India) tekintve úgy tűnik, hogy ebbe a folyamatba Magyarország sikerrel bekapcsolódhat. A releváns versenyképességi tényezők ebben a tekintetben az IT-technológia penetrációja, az ehhez kapcsolódó képzett munkaerő, a nyelvtudás stb. Hangsúlyozta továbbá, hogy egyes jelentős, de nem mérhető, versenypozíciót érintő tényezők (mint pl. az ország földrajzi fekvése) is egyre fontosabb szerephez juthatnak. Magyarország számára ez kiemelkedő jelentőségű, főként a logisztika további gyors fejlődése szempontjából.

Helyünk a világkereskedelemben

A versenyképesség - eredeti és szigorúan vett értelmezésének megfelelően - vállalati kategória. Egy ország versenyképessége a gazdaság általános állapota és növekedési potenciálja alapján a globális versenyben való világpiaci helytállásra való képességet jelenti. A gazdaság általános állapotát jelző mutatószámok - amelyeket akár szintetikus versenyképességi mutatóknak is tekinthetünk - a gazdaság fejlettségét, valamint az élet minőségét és a környezet állapotát fejezik ki, ezek a társadalom hosszabb távú versenyképességi potenciáljának fontos elemei. A további mutatók vagy a versenyképesség megjelenését (keresleti vagy output oldal), vagy annak feltételeit (kínálati vagy input oldal) mérik. A versenyképesség keresleti oldala azt fejezi ki, hogy a kibocsátást hogyan fogadják el a fő, mindenekelőtt nemzetközi piacok, milyen részesedést értek el az egyes országok a világkereskedelemben, illetve egyes részpiacokon más országokhoz képest, illetve az országok pozíciói ezek vonatkozásában hogyan változnak. A kötet a versenyképesség kínálati tényezői között vizsgálja a termelékenységet, a költségeket és árakat, továbbá - a vállalkozások hazai mozgásterét befolyásoló gazdaságpolitika és gazdasági szabályozás területei közül - az üzleti környezetet, az adózást, az oktatást, az infrastruktúrát, a kutatás-fejlesztést, valamint a munkaerő-piaci és innovációs környezetet. Az adatok egy része statisztikai adatokon alapuló kemény, más része szubjektív értékeléseken alapuló puha információkat jelent.

"A mutatók egy része a világon ma ismert versenyképességi jelentésekben is megjelenik, ezek közül több e kötetnek is fontos forrása volt. Elsősorban három ilyen jelentésre támaszkodtunk. Az IMD World Competitiveness Yearbook elkészítésének kiemelt célja a világ több mint SO országának minősítése, rangsorolása mintegy 300 indikátorának segítségével, négy fő szempont, a gazdasági teljesítmény, a kormányzati hatékonyság, az üzleti hatékonyság és az infrastruktúra fejlettsége alapján rendezve. A WEF Global Competitiveness Report 1979 óta jelenik meg a Világgazdasági Fórum Globális Versenyképességi Programja keretében. A kiadvány az egyes országok versenyképességét két index (Növekedési Versenyképességi Index - GCI, illetve Üzleti Versenyképességi Index BCI) segítségével elemzi. E két index nyilvánosan hozzáférhető adatokból, valamint 103 országban folyó felmérésekből (Forum's Executive Opinion Survey) épül fel. A felmérés keretében közel 9000 vállalati vezető szakember nyilváníthatja ki véleményét az üzleti környezet egyes tényezőiről. A Világbank Doing Business adatbázisa kifejezetten a vállalatok üzleti szabályozási környezetének nemzetközi összehasonlításához nyújt segítséget. Ezek a jelentések a magyar gazdaságban felmerülő fontos versenyképességi kérdésekre csak általános válaszokat adnak, és módszertani megközelítésük - a széles körű szakértői megkérdezések - miatt nagyrészt szubjektív értékeléseket tartalmaznak. Az objektívebb, de szűkebb körben összevethető statisztikai adatokat azonban széleskörűen kiegészítik, ezért adatforrásként nélkülözhetetlenek" - fűzte hozzá Vértes András.

A kötetben a Magyarországgal összehasonlított országoknak három köre szerepel. Az első körbe tartozó "benchmark" országokhoz a világgazdaság olyan fontos szereplői tartoznak, amelyek számára Magyarország nem észrevehető versenytárs, ugyanakkor teljesítményük vagy helyzetük megszabja a nemzetközi verseny (vagy összehasonlítás) mércéjét az adott területen. Az ezekkel az országokkal való összehasonlítások a magyar gazdaság hosszú távú versenyképességi pályájának értékeléséhez, illetve háttérként hasznosak. Hagyományosan az USA, Japán, Németország, az Egyesült Királyság, s egyre inkább Kína, India, Brazília vagy Mexikó a világkereskedelemben és a külföldi működőtőke-import területén tekinthető ilyen globális "benchmark" országnak. A kötetbe az elsőként emutett négy országot szinte mindig, az utóbbiakat csak néhány esetben vonták be. A kisebb "benchmark" országok (így Ausztria, Finnország, Észtország, Izrael, Írország, Szlovénia) szerepeltetését az egy es területeken (K+F és innováció, munkaerőpiac, üzleti környezet stb.) elért jó eredményeik indokolják. A második körbe a közvetlen versenytárs országok, mindenekelőtt az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok (Csehország, Szlovákia, Lengyelország; Észtország), és a korábban belépő, de kevésbé fejlett EU-országok (Görögország, Portugália) tartoznak. A harmadik kör azokat az országokat tartalmazza, amelyek a magyar gazdasághoz képest lemaradtak, de számos versenyképességi előnyük miatt - nem megfeledkezve alacsonyabb költségeikről sem - egyes területeken komoly versenytársakként jelentkeznek már ma is (elsősorban a 2006-ban EU-taggá vált Bulgária és Románia). Az ezekkel az országokkal történő összehasonlítások szinte minden egyes grafikonon szerepelnek, lehetővé téve a magyar pozíciók kisebb eltéréseinek nyomon követését is, hiszen az intenzív verseny körülményei között a világgazdasági mércével jelentéktelen elmozdulások is lényegesek.

A kéziratot 2007 augusztusában zárták le, a nemzetközi adatbázisokban és versenyképességi jelentésekben az addig rendelkezésre álló adatsorokat dolgozták fel.

Differenciált kép

A magyar gazdaság versenyképessége nemzetközi összehasonlításban differenciált képet mutat. Az utóbbi 5-10 év fejleményeit tekintve jelentős a javulás a változások sebességét kifejező, a felzárkózás fontos indikátorait jelentő áramlás- vagy flow-típusú mutatók (termelékenységi dinamika stb.) terén, míg az állapotjelző állomány- vagy stock-típusú mutatók (a termelékenységi szint stb.) szempontjából nézve a kép kevésbé kedvező. Ez a különbség bizonyos mértékig tükrözi a két mutató egymástól eltérő sajátosságait - az állapotjelző mutatók kifejezik azt az időt, ami a fejlettebb országok mögé történő felzárkózáshoz szükséges. Megfigyelhető a differenciáltság abban a tekintetben is, hogy egyenlőtlen a magyar gazdaság pozícióinak alakulása a versenyképességet alakító főbb területeken, illetve tényezők körében.

A Versenyképességi évkönyvben vizsgált időszakot az jellemezte, hogy az EU új tagállamai folyamatosan zárkóztak fel a leglényegesebb versenyképességi mutatószámok körében a benchmark országokhoz és az EU-átlaghoz. Ez egyúttal az új EU-tagállamok mutatóinak az EU-15 alacsonyabb fejlettségi szintű országainak (Portugália és Görögország) indikátoraihoz való közeledést is jelenti. Egyes esetekben és területeken bizonyos új tagállamok versenyképessége meghaladta a portugál és a görög szintet. A verseny súlypontja azonban továbbra is az új tagországok csoportjában volt, e csoport álla mai között a verseny képesség terén kisebb-nagyobb átrendeződés ment végbe.

Az új EU-tagállamok közül a keresleti oldal versenyképessége alapján Magyarország a legsikeresebb. Elsősorban az 1995 és 2000 közötti időszak kiemelkedő exportdinamikájára vezethető ossza az, hogy a világexportban elfoglalt 0,6 százalékos magyar részesedés 2006-ban ismét megközelítette az 1938. évi 0,68 százalékos értéket. A keresleti oldali versenyképesség minőségi értelemben is kedvező; a magyar kivitelben a legmagasabb a globális szerkezetváltásban élenjáró, műszaki szempontból korszerű ágazatok (elsősorban a gépipar, azon belül a K+F és tudásintenzív alágazatok: irodagépek stb.) aránya, és a világexportban elfoglalt magyar részesedés is ezeken a nemzetközileg élenjáró területeken a legmagasabb. Szintén kedvezően alakultak a magyar pozíciók a nemzetközi szolgáltatás-kereskedelemben.

Magyarország sikeres volt a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás más területein is, legfőképpen a külföldi működőtőke-beáramlásban. Az EU új tagállamai közül az egy főre jutó külföldi működőtőke-állományának nagyságában csak Észtország előzi meg Magyarországot, a világ külföldi működőtőke-import állományában elfoglalt részesedés pedig csak Lengyelország esetében haladja meg a magyart. Magyarország élen jár a külföldi működő tőke kivitelében is, ami nem csekély mértékben járult hozzá a világexportban elfoglalt részesedés javulásához és a magyar kivitel szerkezetének korszerűsítéséhez.

A magyar kínálati oldali versenyképesség javulásának legfőbb forrása a termelékenység nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékű emelkedése volt az utóbbi 10-15 évben. A termelékenységjavulás üteme az EU új tagállamai közül a gyors ütemű felzárkózást végrehajtó Románia és Észtország után Magyarország esetében volt a legdinamikusabb, 2006ban a magyar termelékenységi szintet csak Szlovénia haladta meg valamelyest.

A kínálati oldal versenyképességének javulását a költségversenyképesség alakulása is alátámasztotta. A 2000 és 2006 közötti időszakban Magyarország a munkaerőköltség-alapú reál árfolyamindex emelkedését tekintve az új EU-tagállamok középmezőnyébe tartozott. Ugyanakkor az egy munkaórára jutó munkaerőköltség-színvonal alapján Magyarország Szlovénia után a második az új EU-tagállamok rangsorában. A középmezőnyben van Magyarország a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya alapján, ugyanakkor a vállalati szféra aránya a K+F ráfordításokban és a K+F egyéb ráfordítás jellegű mutatóiban különösen alacsony.

A vállalati K+F döntő hányada külföldi részesedésű nagyvállalatokra jut. A K+F-nél is kedvezőtlenebb a magyar versenyképesség az innováció terén (innovációval foglalkozó vállalatok száma, klaszterek és egyéb hálózatok, szabadalmak száma stb.).

Gondok a képzéssel

A versenyképesség intézményi feltételeinek vagy más szavakkal az üzleti környezetnek a tekintetében a magyar pozíciók differenciáltak. Magyarországnak a cégalapítás időszükséglete, kisebb mértékben a hitelhez való hozzájutás feltételei, a külföldi működőtőke-beáramlás ösztönzése, a vállalatirányítási hatékonyság, az adófizetési morál, a fekete- és szürkegazdaság terjedelme, a vállalatok etikai kultúrája, valamint a politika és az üzleti szféra összefonódása terén vannak hátrányai. A cégalapítás költségei, a tőkéhez való hozzáférés, a jogbiztonság, a korrupció, a versenyszabályozás és a bürokrácia tekintetében viszont Magyarország az új EU-tagállamok rangsorának élén foglal helyet.

A versenyképesség keretfeltételeit alkotó, hosszabb távon viszont mindinkább meghatározó infrastruktúra minősége alapján Magyarország az új EU-tagállamok középmezőnyébe tartozik. Ezen belül különösen kedvezőtlen a helyzet a fizikai infrastruktúra (közúti, vasúti és folyami közlekedés) minősége terén. A távközlési és informatikai szektorban Magyarország az utóbbi időben egyébként csökkenő - versenyelőnyei a kínálati oldalon, a hozzáadottérték-termelésben, a GDP-növekedéshez való hozzájárulásban emelkednek ki, míg a felhasználásban (számítógép- és Internet-sűrűség, e-business, e-kormányzat stb.) Magyarország mind a vállalati, mind a lakossági szférát tekintve az új EU-tagok középmezőnyében található.

Végül igen kedvezőtlen a magyar pozíció a humán tőkeképzés ráfordítás jellegű (egy főre jutó oktatási kiadások stb.), szerkezeti (az egyes oktatási szinteken részt vevők aránya, főképpen az aktív népesség képzettségi struktúrája stb.) és minőségi mutatószámai (képzettségi színvonal, az oktatás szerkezete, nyelvtudás, élethosszig tartó tanulás stb.) körében. Ezt enyhíti némileg az oktatás üzleti szféra igényeihez való igazodásának és a kiváló szakemberek munkaerő-piaci jelenlétének pozitív megítélése.

Magyarország versenyképességének javulása az utóbbi 5-10 évben olyan tényezőkből táplálkozott, amelyeket korábbi fejlődési trendek alapoztak meg. A termelékenység és az export dinamikus növekedése, a kiviteli szerkezet modernizálódása, az információs és kommunikációs technológiák előállítása és azok hálózati infrastruktúrájának kiépítése, valamint a hozzájuk kapcsolódó értékteremtés forrása a nemzetközi összehasonlításban alacsony fajlagos munkaerőköltség-szint és -dinamika, a korábban kiképzett munkaerő rendelkezésre állása és nem utolsósorban a korábbi gazdasági reformokkal összefüggésben a volt szocialista országokhoz képest kedvező üzleti környezet volt. Mindez a külföldi működőtőke-befektetések közvetítésével került kiaknázásra. Az üzleti szereplők mobilizálták és kiaknázták a versenyképesség javulásának viszonylag rövid távú hajtóerőit és hordozóit, ugyanakkor ez egyúttal a korábban felhalmozódott fizikai, humán és intézményi tőke felélését hozta magával.

A versenyképesség javításának ezek a rövid távú és tradicionális forrásai mára utánpótlás hiányában a kimerülés jeleit mutatják. Ebben kisebb szerepet játszik az európai uniós versenytársak felzárkózása. A döntő a versenyképességet hosszú távon alakító, jövőépítő területeken végbement magyar lemaradás. Ez a h+P-re, az innovációra, a kommunikációs és információs technológiák felhasználására és az oktatás-szakképzés romló minőségére és az üzleti környezet egyes szegmenseire vonatkozó magyar mutatók abszolút értékben vett és relatív romlásában jut kifejezésre.

"Ezek a területek kiemelkedő mértékben hozhatók közvetlenül összefüggésbe a humán tőkeképzéssel és a szerkezeti reformokkal, illetve azok hiányával. A humán szféra gyengeségeit mutatja Magyarország kedvezőtlen helyezése a nemzetközi rangsorban a demográfiai (népességcsökkenés, a népesség alacsony várható és átlagos élettartama stb.), a munkaerőpiaci (alacsony aktivitási és foglalkoztatási ráta, magas munkanélküliség stb.) és a társadalmi attitűdre vonatkozó (reformok és élethosszig tartó tanulás jelentős mértékű elutasítása, idegenkedés a korszerű információs és kommunikációs technológiák felhasználásától stb.) mutatószámok tekintetében. A fizikai infrastruktúra nemzetközi összehasonlításban gyenge minősége is mind nagyobb mértékben gyengíti Magyarország nemzetközi versenyképességét. A versenyképesség javulás korábbi, elsősorban rövid és középtávú hajtóerőinek kimerülése és a hosszú távú fejlődés tényezőinek megalapozásában bekövetkezett lemaradás hosszabb távon a fenntartható fejlődés ütemét és az életminőség alakulását is érinti. Mindezek alapján a magyar versenyképesség javításának legfőbb szűk keresztmetszete a humán szféra, amelyet az intézményi környezet és a fizikai infrastruktúra követ. A gazdaságpolitikának és a nagyvállalatoknak e területeken célszerű előmozdítani a pozitív irányú változásokat" - foglalta össze a tennivalókat Vértes András.

L. L.

A lap tetejére