Formátumháború

2008. március 11.

A következő hetekben, március végére dől el, hogy a Microsoft eléri-e a célját, és rövid időn belül az ISO (International Organization for Standards) által nemzetközileg is hitelesített szabvány lesz-e a cég irodai programcsomagjának, az Office 2007-nek az állományformátumából, az Office open xmlből (Ooxml). Addig kell ugyanis a nemzetközi szabványügyi szervezet 87 tagjának döntenie arról, hogy az elmúlt fél év fejleményeinek fényében fenntartja-e vagy megváltoztatja szeptember elején kinyilvánított véleményét a tervezetről. Ha ismét negatív lesz a döntés, az nehéz de nem lehetetlen - helyzetbe hozhatja a Microsoftot, ugyanakkor jelentős győzelemként könyvelhetné el a rivális - és ISO-szabványként már bejegyzett - állományformátumot, az Open document formatot (Odf) támogató cégek köre, élén az IBM-mel és a Sunnal.

Igény az egységesítésre

A világ és a felhasználók a személyi számítógépek korszakának hajnala óta kénytelenek elviselni, hogy a különböző programokban - de akár egy-egy program különböző verzióiban - létrehozott dokumentumok nem kompatibilisak egymással. Egy-egy vállalat kezében lévő formátumokból lettek de facto szabványok (doc, pdf); készültek olyan formátumok, amelyek a funkcionalitás bizonyos szűkítésével igyekeztek átjárhatóságot biztosítani a programok, sőt, platformok között (rtf).

Minthogy az irodai programok bizonyos mértékig támogatták a különféle formátumokat, létrejött egyfajta status quo, még ha kompromisszumok árán is. Az utóbbi években viszont megnőtt a felhasználók igénye a szabványos dokumentumok iránt.

Ennek egyik oka, hogy szeretnék megkönnyíteni a dokumentumok áramlását a szervezeten belül és azon kívül; egy másik ok, hogy szorosabbra akarják integrálni az irodai szoftvereket és a háttérben futó vállalati rendszereket; csökkenteni akarják a hosszú távú archiválással kapcsolatos költségeiket. Egy új leíró nyelv, az xml terjedése pedig lehetővé tette új, a korábbiaknál gazdagabb funkcionalitást hordozó formátumok kidolgozását.

Ketten az ISO előtt

Először egy- alapvetően a Microsoft riválisait és nyílt forráskódú szoftverek híveit tömörítő, de a Microsoftot is a soraiban tudó- iparági szervezet, az OASIS (Organization for the Advancement of Structured Information Standards) gondolta úgy, hogy az általa kidolgozott dokumentumformátumot, az Odf-et nemzetközileg is elfogadott szabvánnyá teszi. Ezért 2005 novemberében benyújtotta elfogadásra az ISO-hoz, és rá egy évre, 2006. november 30-án minden különösebb nehézség nélkül ki is hirdették az Odf-et mint közös ISO/IEC 26300:2006 szabványt. (Az IEC ismét egy másik szabványosítási szervezet: az International Electrotechnical Commissiont jelenti.)

Ezzel párhuzamosan a Microsoft egy harmadik, döntően európai szervezethez, az Ecma Internationalhoz nyújtotta be szabványosításra saját fejlesztésű, az Office 2007 alapját képező Office open xml formátumát. Az Ecma pecsétjét 2006 novemberében kapta meg az Ooxml, és ezt követően már ez a szervezet nyújtotta be az ISO-nak szabványosításra a formátumot (ISO DIS 29500 jelöléssel). Az Ecma gyorsított eljárást kért az ISO-tól, ami azt jelenti, hogy jó esetben egy év alatt el lehet fogadni a tervezetet- mondja Lerch Attila, a Microsoft Magyarország üzletfejlesztési igazgatója.

Az ISO - gyakorlatának megfelelően megküldte a szabványtervezetet a nemzeti szabványügyi testületeknek, hogy alakítsák ki álláspontjukat, és nyilatkozzanak arról: javasolják-e elfogadni a szabványt. A testületeknek nem volt könnyű dolguk: már az Odf 850 oldalas dokumentációja is nagynak számít, ehhez képest viszont az Ooxml-t 6000 (!) oldalon keresztül taglalják fejlesztőik.

Döntés hamarosan

A szavazási határidő 2007. szeptember 2-a volt; eddig az időpontig az ISO és az EIC 104 nemzeti tagjából 87 adta le voksát. (Magyarország nem volt közöttük; ennek okaira visszatérünk.) A szavazáson az Ooxml nem szerezte meg a szükséges többséget (ellentétben az Odf-fel, amely korábban már az első körön átment), így további munkára volt szükség.

A szavazó tagszervezetek közel 3500 megjegyzést fűztek a tervezethez: ezeket átnézték, és a párhuzamosságok kiszűrése után 1027 maradt. Az Ecma és a Microsoft több ezer oldalon megint csak kimerítő válaszokat adott a kérdésekre, és ezeket eljuttatta az ISO-nak.

Február utolsó hetében ült össze az ISO/EIC közös műszaki bizottságban részt vevő 32 ország 107 képviselője Genfben, hogy megvitassák a válaszokat. Itt még nem született döntés: az ülés után a szeptemberben szavazó 87 országnak egy hónapja van rá, hogy átgondolja korábbi döntését, és az észrevételekre adott válaszok fényében esetleg megváltoztassa azt. Március 29-ig kell leadni az újabb szavazatot; a tervezet akkor számít elfogadottnak, ha a műszaki bizottságban részt vevő országok legalább kétharmada támogatja, és az összes szavazónak legfeljebb egynegyede szavaz ellene.

Amennyiben a márciusi döntés a Microsoft számára kedvezően alakul, az Ooxml ISO/EIC 29500 néven szabvánnyá válik. Ha a tervezet nem kapja meg a szükséges támogatást, a gyorsított elfogadási eljárás eredménytelenül zárul.

Annak nincs akadálya, hogy támogatói újra benyújtsák a tervezetet, de ezt már "normál" menetben dolgozza fel az ISO, így legkorábban két-három év múlva lehetne szabvány az Office open xml-ből.

Hazai vizeken

Az Odf-Ooxml csata a hazai szabványosítás langyos állóvizét is alaposan felkavarta tavaly júliusban és augusztusban. Az ISO hazai tagszervezete, egyúttal a magyar szabványosítási feladatok letéteményese a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), amelynek bármilyen cég, intézmény vagy akár magánszemély is tagja lehet, amíg fizeti a tagdíjat. Az MSZT apparátusa az ügyintéző szervezet, amelynek élén az ügyvezető igazgató áll.

Az érdemi szabványosítási munka viszont a műszaki bizottságokban zajlik: például a nemzetközi szabványosítási kérdésekben kialakítják az ország szavazatát, és megteszik az esetleges észrevételeket - mondta erről egy nemrég rendezett kerekasztal-beszélgetésen Ivanyos Lajos, aki a Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesület képviseletében már négy évtizede vesz részt a Testület munkájában. Így volt ez az informatikai kérdésekben is, amelyekben az 1995ben alakult MB 819 Informatika Műszaki Bizottság hozta a döntéseket, a közvélemény érdeklődésétől általában mit sem zavartatva. 2007 elejéig mindössze 13 tagja volt a bizottságnak, az informatikai multinacionális vállalatok közül pedig csak a Sun (1997), az IBM (1998) és a HP (2005) vette a fáradságot, hogy belépjen. A későbbi vihar első szellője 2007. február 1-jén lebbent meg: akkor lett tag az MB 819-ben a Microsoft Magyarország. (Emlékezzünk vissza: ekkor küldte szét az ISO a tagországoknak véleményezésre és szavazásra az Office open xml tervezetét.)

A tervezetről június 25-én hozott határozatot az akkor már 14 tagúra bővült - de csak 11 taggal képviselt - bizottság. Hosszú vita után a bizottság tagjai 8:3 arányban a szabványtervezet elfogadása mellett voksoltak; ez elviekben igen szavazatnak minősült, mert megvolt az előírt kétharmados többség. A szavazathoz két észrevételt is csatolt a bizottság - idézi fel az ülésen történteket Ivanyos Lajos.

Ügyviteli hibák, miniszteri beavatkozás

Ekkor az adminisztratív apparátus feladata lett volna, hogy a szavazatot eljuttassa az ISO munkabizottságához. Ez azonban nem történt meg. Helyette a bizottság titkára - akit az apparátus delegál - július 23-án arról tájékoztatta a tagokat, hogy az ügyviteli szervezet az IBM kérésére és ügyviteli hibákra hivatkozva érvénytelenítette a határozatot, és új ülés összehívását írta elő. (A két szóvá tett hiba a következő volt: az ülésre az előírt 14 nap helyett csak 13 nappal korábban küldték ki a meghívókat; a bizottság titkára pedig az ülés előtt azt mondta: egyszerű szótöbbség is elég a döntéshez, noha az előírás a kétharmados többség.) "Az eljárási hibák mellett úgy éreztük, hogy a döntés nem tükrözi a magyar informatikai ipar véleményét" - mondja Nóbik Lajos, az IBM képviselője (nyugalmazott szabványügyi szakértő) arról, miért nem tudták elfogadni a szavazati eredményt.

A bizottság elnöke július 27-én körkérdést intézett a tagokhoz, hogy indokoltnak tartják-e egy újabb ülés összehívását. A visszaérkezett válaszok többségéből az derült ki, hogy mindenki fenntartaná a szavazatát, így felesleges lenne az újratárgyalás - folytatta Ivanyos Lajos. (Nóbik Lajos július 30-i válaszlevelében viszont továbbra is fenntartotta az IBM kifogásait.)

Augusztus 17-én ki is ment a meghívó a bizottság eredeti 14 tagjának.

Belépők serege

Girnt József

A történet innen vesz nagyon érdekes fordulatot. A Microsoftot több országban vádolták meg azzal, hogy a nemzeti szabványosítási testületeket saját partnereivel tölti fel, így erőszakolva ki a számára kedvező döntéseket. A jelek szerint ebből az ellenfelek is okultak, mert még a meghívó kiküldése előtt, augusztus 14én két újabb tag is belépett: az Aktív Rekord Hungária, az IBM szoftverpartnere, a Multiráció pedig az Odf-et szabványos formátumaként használó, nyílt forráskódú Openoffice.org-ra épülő magyar irodai programcsomag, a Magyaroffice/Eurooffice fejlesztője és forgalmazója.

A meghívó kiküldése után hirtelen óriásira nőtt az érdeklődés az MB 819 munkája iránt. Augusztus 22. és 24. között 6, az augusztus 27-én kezdődő héten pedig egyenesen 25 cég lépett be a bizottságba (köztük heten még augusztus 30-án!). Az új belépők között voltak multinacionális cégek (Oracle); az IBM és a Microsoft jelentős hazai partnerei (mint a Syslogic vagy a Grepton); a nyílt forráskódú rendszerek mellett elkötelezett cégek (ULX); illetve olyan kis cégek, amelyek egyetlen webes említése az MSZT taglistájában található.

Mire eljött a megismételt szavazás napja, már 47 tagja volt a műszaki bizottságnak - ám mivel hivatalosan 24nél kevesebb tag jelent meg (mindkét tábort képviselve), a bizottság határozatképtelen lett. Ráadásul egy nappal az ülés előtt újabb miniszteri levél érkezett az MSZT-be, amely az összehívás aggályos körülményeire hivatkozott, és eleve határozatképtelennek nyilvánította az ülést az Ooxml-hez kapcsolódó kérdésben. (Az egyik résztvevő szerint nem is számolták össze hivatalosan, hányan jelentek meg, hiszen az ülést meg sem nyitották a miniszteri levél hatására. A terem tömve volt, de lehet, hogy 1-1 szervezettől többen is elmentek.) Emiatt nem született hivatalos magyar álláspont, így az ISO szeptember 2-i döntésében nem vették figyelembe az első (június 25-i) ülésen született határozatot. A le nem adott szavazat miatt Magyarország az eljárás mostani folytatásából is kimaradt.

Azóta újabb tagokkal bővült a már gyakorlatilag működésképtelenné tett bizottság létszáma. (Az új működési szabályzat kidolgozására idén január végére összehívott ülésre például csak kilenc tag ment el.) A történtek felvetik azt a kérdést is, hogy a jelenlegi helyzetben az MB 819 mennyire alkalmas szakmailag megalapozott döntések meghozatalára.

Platformoktól függetlenül?

Természetesen adódik a kérdés: miért ilyen lényeges a Microsoft számára, hogy az ISO hivatalosan is szabványnak ismerje el az Office open xml-t? (És ugyanezt a kérdést megfordítva: miért ilyen lényeges az IBM és partnerei számára, hogy az Ooxml-ből ne legyen gyorsan - vagy lassan se - szabvány?) Egyáltalán: szükség van-e arra, hogy egy megoldás, egy technológia hivatalos szabvány legyen, ha egyszer használható?

Nóbik Lajos szavai szerint a kardinális különbséget az jelenti a két formátum között, hogy az Odf platformfüggetlen, míg az Ooxml egyetlen céghez kötődik. Szerinte felesleges és veszélyes is lenne ISO-szabványként bejegyezni egy olyan technológiát, amelynek tényleges megvalósítása minden jel szerint csak a Microsoft számára problémamentes; ha más próbálná implementálni, súlyos nehézségekkel nézne szembe. Az Ooxml kritikusai szerint a Microsoft formátuma kiforratlan, hiányos, nem mindenben felel meg az xml dokumentumokkal szemben támasztott követelményeknek, teljes körű megvalósíthatósága pedig a fejlesztő által birtokolt szoftverszabadalmaktól függ.

Szerintük ráadásul az Odf könnyen továbbfejleszthető abba az irányba, hogy problémamentesen kezelni tudja az Ooxml meglévő képességeit; már meg is kezdődtek ennek előkészítői munkái. "A szabványokra nem igaz az a mondás, hogy virágozzék száz virág, és az ISO is igyekszik elkerülni, hogy ugyanarra a feladatra két külön szabvány szülessen" teszi még hozzá Nóbik Lajos.

Nem a szabványon múlik

Nem ért egyet ezzel Haraszti Attila, aki a HP-t képviseli a 819-es bizottságban. Szerinte igenis virágozzék száz virág: ne a szabványosítási testületekben ülők döntsék el, hogy egyik vagy másik megoldás a jobb, hanem a piac. Példaként a bluray és a hddvd formátum nemrég lezárult csatáját hozta fel. Ugyanarra a feladatra két különböző technikai megoldás született, és a piac választott közülük. "Nem hiszem, hogy 80-100 ember döntésén kellene múlnia, hogy melyik a jobb. Induljon mind a kettő egyenlő feltételek mellett a versenyben, a nemzetközi pecsét ne minősüljön sem üzleti előnynek, sem hátránynak, és a vevő dönthesse el, hogy neki melyikre van szüksége" - mondja a HP munkatársa. (Kérdés persze, hogy beszélhetünk-e egyenlő feltételekről, amikor a Microsoft Office 90 százalék feletti piaci részesedéssel rendelkezik - a szerk.)

Haraszti Attila szerint amúgy is túl van szabályozva az informatikai piac. A szabványosítás valahol jogi szabályozási kérdés (és korántsem kizárólag műszaki), az pedig már többször bebizonyosodott, hogy a jog nehezen vagy egyáltalán nem tud lépést tartani az informatika gyors fejlődésével. Ezért a szabványosítás hagyományos formáit, módszereit nehéz lesz életben tartani, annál is inkább, mert a szabványok - néhány kivételtől eltekintve - nem előírások, hanem inkább iránymutatások - mondja a szakember.

Úgy véli, hogy minél több a szabvány, annál kisebb az együttműködés a rendszerek között. "Mindenki megfelelhet valamilyen szabványnak, lobogtathatja a papírt, de a vége megint csak az lesz, hogy a csomó szabványos rendszerünk nem lesz képes együttműködni egymással" - fogalmazza meg kételyeit Haraszti Attila.

Szükségből erény

A Microsoft természetesen megtehetné azt is, hogy fütyül az ISO-ra, és nyilvánossá teszi az Ooxml specifikációját, mondván: aki akarja, kövesse az ebben leírtakat, és hozza létre saját megoldásait. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek rendkívül fontossá teszik a Microsoft számára, hogy meglegyen az ISO-pecsét az Office open xml-en.

Az egyik ilyen az országok államigazgatási szerveinek eltérő eljárási gyakorlata. Az utóbbi időben a kormányzati beszerzési pályázatokban gyakran előírják: kizárólag szabványos megoldással lehet versenyezni. A Microsoft nem teheti meg, hogy akár az Egyesült Államokban, akár Európában kiszoruljon a kormányzati piacról. Értelemszerűen a vetélytársaknak az az elemi érdekük, hogy saját, hivatalos szabványként már elfogadott technológiájukkal meghódítsák ezeket a piacokat.

Lerch Attila ehhez még hozzáteszi: jelenleg a szabályozó hatóságokon (például az Európai Bizottságon) múlik, hogy miként ítéli meg a Microsoftnak a nyitottság irányába tett lépéseit (például azt, hogy idén februárban közvetlenül letölthetővé tették a korábbi, még bináris állományformátumok- doc, xls, ppt- leírását). Ha azonban ISO-pecsét kerül a szabványra, ez a mérlegelési lehetőség megszűnik, és elhárul a Microsoft elől az újabb versenyjogi eljárások veszélye.

"Bizonyos fokig a külső körülmények kényszerítettek minket arra, hogy elinduljunk ebbe az irányba, de látjuk, hogy jó irányba haladunk, és persze szeretnénk a végállomásig utazni ezen a hajón" - foglalja össze a Microsoft vélekedését Lerch Attila.

Technológiák csatája

A szabványosítási csatározások során viszonylag kevés szó esik magáról a technológiáról, ami az Odf és az Office open xml formátum mögött van. A Microsoft állítása szerint az Office open xm I több m int egyszerű dokumentumformátum. A technológia alkalmas arra, hogy könnyen beépüljön a vállalati folyamatokba, a különféle vállalati rendszerekben tárolt információkat elérhetővé tegye az irodai programok számára, vagy éppen fordítva: a háttérrendszerek szedik ki a dokumentumokból az információkat, és építik be azokat saját adataik közé.

Az Ooxml-t a Microsoft Office 2007 használja alapértelmezett formátumként, de több irodai és egyéb program - így az IBM-é és a Suné is-támogatja, illetve kínál hozzá konvertereket. Az Odf-et az ismertebb programok közül natívan támogatja a nyílt forráskódú Openoffice.org, az erre épülő Staroffice és Magyaroffice, az IBM Lotus Symphony, valamint a Google Docs & Spreadsheet, de konvertereken keresztül a Microsoft Office alkalmazásai is képesek megnyitni, szerkeszteni és menteni az odf-állományokat.

Offixe open xml élesben

Az EPAM Systems, Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb outsourcing szoftverfejlesztő cége már élesben használja az Ooxml-technológiákat az irodai alkalmazások és a vállalati háttérrendszerek közötti információáramlásra - mondja Gránicz Ádám, a cég fejlesztési vezetője.

Sokszor van például szükség szakmai életrajzokra - a leendő ügyfelek ezek alapján ellenőrzik, hogy a náluk dolgozni akaró projekttagok rendelkeznek-e a szükséges tudással, tapasztalattal. A cég hr-rendszere tartalmaz minden fontos adatot az elvégzett iskolákról, a végzettségekről, az eddigi munkahelyekről és projekttapasztalatról - mindarról, ami kellhet egy életrajz összeállításához. A cég kifejlesztett egy csatolót, amely a különféle ügyféligényeknek megfelelően többféle sablont tartalmaz, különféle formátumú és részletezettségű adatokkal. Ha kiválasztják a sablont, akkor az automatikusan kiveszi a hr-alkalmazásból a megfelelő adatokat, majd előállítja a megformázott Word-dokumentumot.

Schopp Attila

A lap tetejére